Innen letölthető a fent említett verzió, itt pedig nyomon lehet követni a különböző Chromium buildeket.

Már ott tartottam, hogy utolsó elkeseredett próbálkozásra berakok még egy új merevlemezt, de ha az sem jön össze, akkor alaplap csere lesz.

A történelmi hűség miatt és, hogy érzékeltessem micsoda mágiával sikerült csak elindítani a gépet:

1. Indításkor CMD + S, így single-user módban elindult az OSX (konzol van csak).
2. /sbin/fsck -fy
3. Kiírta, hogy rendben van a fájlrendszer.
4. exit
5. Ezután megrekedt a boot folyamat, kikapcs.
6. Indításkor megint CMD + S és a promptnál: reboot
7. Jó esetben elindult, ha nem, akkor előlről… goto 1

Remélem érződik mennyire fájdalmas ez az egész. Egy kapaszkodóm volt, de azzal jó ideig nem tudtam mit kezdeni, egy visszatérő hibaüzenet a fájlrendszer naplózására panaszkodott:

jnl: replay_journal: bad block list header @ ...
jnl: journal_open: Error replaying the journal!

Ebből a hibaüzenetből indultam ki végül és ráakadtam erre az oldalra: http://ycode.blogspot.com/2008/01/mac-os-x-1051-jnl-replayjournal-bad.html

Csodák csodájára bevált a módszer:

1. A fenti mágiával életre hívott MacOSX-ben terminált indítottam.
2. Kikapcsoltam a naplózást: sudo diskutil disableJournal /dev/disk0s2
3. Reboot
4. Aktiváltam Disk Utility-ben megint a naplózást.

Egyszerűen nem értem a dolgot, mi ronthatja el a naplózást… A géphez adott Tiger install után (upgrade-ek nélkül) is ugyanezt tapasztaltam, pedig értelemszerűen azzal már jól működött a gép.

Most örvendek ennek a felfedezésnek, remélem hosszú időre megoldottam a problémát.

(Zárójelben: meggyötört burkolatú nem unibody macbook pro-k lakatos munkálatait vállalom! )

1. A http://listen.grooveshark.com cimet megnyitom Safariban, ingyenes regelés után, belépek a useremmel.
2. Csinálok pár playlistet.
3. Safariban a File/Open in Dashboard menüvel kivágom csak a lejátszót és kirakom dashboard-ra.
4. A jobb alsó “i” betűnél kikapcsolom a “play audio in dashboard only”-t.
5. Elindítom a lejátszást.

Ennyi, kész, reklám mentesen, teljesen faszán működik és nem kell hozzá nyitva lennie böngészőnek (ha lefagyna, nem kell újra mindent előlről kezdeni, nem csukom be az ablakát véletlenül, stb…)

• Minden hibátlanul működik, semmit nem kellett állítgatnom, mindent hibátlanul átvett a leo-tól.
• A gép gördülékenyebben hajtja végre a feladatokat, tényleg érződik az a sebességelőny amiről annyit írtak a marketingesek.
• Annak ellenére, hogy a processzek több mint fele 64 biten fut, több szabad memória marad!

Egyébként ilyet még eddigi kb 20 éves számítástechnikai előéletem alatt nem tapasztaltam. Mármint, hogy egy új oprendszer telepítőjét a régire ráeresztve: kapok 6 Gb szabad helyet (tényleg!), gyorsul a rendszer (legalábbis a reakcióideje – nincsenek érthetetlen homokórázások, zökkenések, beragadások), minden flottul működik nem kellett semmit sem “utánhackelni”.

Ezt az oprendszert tényleg összerakták, kár azért a majd’ két évért, amit vártunk rá.

Összefossa magát a MacOSX.

]]> http://blog.koles.hu/2009/04/23/parallels-desktop-vs-virtualbox/feed/ 0 http://blog.koles.hu/2008/11/09/mac-osx-okossagok-2-resz/ http://blog.koles.hu/2008/11/09/mac-osx-okossagok-2-resz/#comments Sun, 09 Nov 2008 16:06:29 +0000 nyu http://blog.koles.hu/?p=105 Ma egy pirinyó, de annál bosszantóbb hibára/elírásra és a megoldására szeretnék rávilágítani.

Minden consumer Apple géphez jár egy infravörös távirányító, viszont mindegyik Apple gépben van infravörös vevő, tehát (mint nekem is) ha van egy távirányítód, akkor azzal vezérelheted bármelyik macedet.

A dolog működik is szépen, az összes távirányító funkciót elértem a Macbook Pro-n, egy dolgot nem tudtam megcsinálni: nem sikerült sehogy sem összepárosítani a gépet a távirányítóval. Ami azért nem rossz dolog lenne, tekintve, hogy ha az egyik gép felé irányítva nyomkodom a távirányítót, akkor mindkét gépet vezérlem vele. (Persze kikapcsolhatnám az infravörös vevőt a másik gépen, de hát izé… nem éppen ez a legszebb megoldás.)

Meglestem a System Preferences/Security-ben az idevonatkozó leírást. Tegyük közel a távirányítót a gép vevőjéhez és nyomjuk le kb. 5mp-ig a Next + Menu gombokat. Semmi…

Jah, hogy nem a Macbook Pro-hoz való távirányítót vettem meg, oh… Apple üzletpolitika már megint, ennyire piti ügyben is?.

Egy kis google támogatta keresgélés után ráakadtam a megoldásra: a Play + Menu gombokat kell lenyomni egyszerre. Természetesen rögtön működött is. Viszont mindenféle hivatalos forrás a fenti, nem működő megoldást szajkózta, tehát kedves Apple, tessék kiírni az oldalra, hogy mi a helyzet.

Mondjuk elgondolkodtató, hogy 2008 áprilisa óta nem változott az idevonatkozó bejegyzés… lehet senki nem használja ezt a lehetőséget?

Itt van az Apple hivatalos leírása a nem működő megoldással: http://docs.info.apple.com/article.html?path=Mac/10.5/en/8993.html

Itt pedig a működő: http://www.macosxhints.com/article.php?story=20060308130231850

Az első az AppCleaner nevű kis program.

MacOSX alatt pofonegyszerű egy alkalmazást telepíteni/leszedni. Akkor van gond, ha a letörölt program belekotorászott más mappákba is. Ilyenkor törlés után azok a fájlok ott is maradnak. Emiatt néha elég komoly mennyiségű “szemetet” hagyva a mindig szűkös merevlemezen.

Na ekkor jön az AppCleaner: kikeresi a letörlendő alkamazás kapcsolódó fájljait és azokat is kidobja a kukába. Viszont ezt nagyon kényelmesen csinálja, ha bekapcsolom a SmartDelete-et. Ekkor elindít egy háttérben futó kis daemon-t, ami minden törlést ellenőriz. Ha alkalmazást fedez fel, akkor feldob egy ablakot, hogy: “Helló, ezeket találtam még, töröljem?”. Szóval nem kell minden egyes alkalmazás törléskor elindítani az AppCleaner-t, hogy azon keresztül töröljem le azt a – gyakran egy darab – alkalmazást, automatikusan megoldja a dolgot. Igencsak ötletes és kényelmes. Tetszik!

A második okosság a Screen Sharing.

Ez már régóta benne van az OSX-ben, de Tiger alatt csak megosztani lehet a képernyőt, kliens alkalmazást nem tartalmaz a rendszer. (Külön megvehető Apple alkalmazás kell: Apple Remote Desktop. Nem is értem miért… mondjuk az is igaz, hogy mivel VNC alapú az egész, ezért egy VNC kliens is megteszi.) Leopard óta van “beépített” kliens is, mégpedig igencsak kényelmes módon, rögtön a Finder-ből elérhető. Én azt a kombinációt próbáltam, hogy a Tiger-t futtató MacBook-on bekapcsoltam az ott még Apple Remote Desktop-nak hívott Screen Sharing-et (System Preferences/Sharing) és megadtam milyen authentikációval lehessen rákapcsolódni. Ezek után Leopard alatt a Finderben a Shared listában meg is jelent a gép, kiválasztva pedig ott virított a Screen Sharing gomb is, amire bökve már bent is voltam a MacBook-omban. ÍÍÍzi!

(Zárójelben: A Screen Sharing kliens alkalmazás Leopard alatt külön is futtatható a /System/Library/CoreServices mappából. Ez akkor jön jól, ha a másik Mac nem látható a belső hálón, de IP alapján elérhető.)

A legjobb viszont az, hogy nagyon kreatív a közösség!! Fergeteesen jó “pályaművek” születtek a témában az utóbbi két nap alatt. Itten vannak szépen összegyűjtve: http://wewantapplehungary.com/submissions.html

Na ez a Web2.0, nem az ikondizájn, blogírás, iwiw és klónjai! Igazi, szabad média! Itt a 21. század, hopp.

read more | digg story