Mai két apró, de felettébb hasznos okosságot szeretnék megosztani:
Az első az AppCleaner nevű kis program.
MacOSX alatt pofonegyszerű egy alkalmazást telepíteni/leszedni. Akkor van gond, ha a letörölt program belekotorászott más mappákba is. Ilyenkor törlés után azok a fájlok ott is maradnak. Emiatt néha elég komoly mennyiségű “szemetet” hagyva a mindig szűkös merevlemezen.
Na ekkor jön az AppCleaner: kikeresi a letörlendő alkamazás kapcsolódó fájljait és azokat is kidobja a kukába. Viszont ezt nagyon kényelmesen csinálja, ha bekapcsolom a SmartDelete-et. Ekkor elindít egy háttérben futó kis daemon-t, ami minden törlést ellenőriz. Ha alkalmazást fedez fel, akkor feldob egy ablakot, hogy: “Helló, ezeket találtam még, töröljem?”. Szóval nem kell minden egyes alkalmazás törléskor elindítani az AppCleaner-t, hogy azon keresztül töröljem le azt a – gyakran egy darab – alkalmazást, automatikusan megoldja a dolgot. Igencsak ötletes és kényelmes. Tetszik!
A második okosság a Screen Sharing.
Ez már régóta benne van az OSX-ben, de Tiger alatt csak megosztani lehet a képernyőt, kliens alkalmazást nem tartalmaz a rendszer. (Külön megvehető Apple alkalmazás kell: Apple Remote Desktop. Nem is értem miért… mondjuk az is igaz, hogy mivel VNC alapú az egész, ezért egy VNC kliens is megteszi.) Leopard óta van “beépített” kliens is, mégpedig igencsak kényelmes módon, rögtön a Finder-ből elérhető. Én azt a kombinációt próbáltam, hogy a Tiger-t futtató MacBook-on bekapcsoltam az ott még Apple Remote Desktop-nak hívott Screen Sharing-et (System Preferences/Sharing) és megadtam milyen authentikációval lehessen rákapcsolódni. Ezek után Leopard alatt a Finderben a Shared listában meg is jelent a gép, kiválasztva pedig ott virított a Screen Sharing gomb is, amire bökve már bent is voltam a MacBook-omban. ÍÍÍzi!
(Zárójelben: A Screen Sharing kliens alkalmazás Leopard alatt külön is futtatható a /System/Library/CoreServices mappából. Ez akkor jön jól, ha a másik Mac nem látható a belső hálón, de IP alapján elérhető.)
