Nem követtem az eseményeket semmilyen médiában sem. Egy infó jutott el az agyamig: a horvát-magyar pályázat a legjobb az összes közül, meg fogjuk nyerni, de még kell egy kicsit izgulni. Nagyjából nem is érdekelt az egész a hirtelen jött tockosig: elbuktuk…
kis trianon megint…
… elő az ásókkal, még mélyebb gödör kell, mélyebbre elvtársak…
Utánaolvastam kicsit ennek az egésznek, azért olyan nagyon ritkán fordul elő, hogy egy majdnem nyertes pályázat végül egy nyüves pontot sem kap!
Aztán persze a felismerés: már megint nagy volt a szájuk a kedves illetékes elvtársaknak. De persze csak felénk, szegény szopós bocik felé. Belterjes volt az infó… legvidámabb barakk lettünk megint pár napra.
Magyar valóság, ebé-álom, bili-valóság. De kupán kellene nyomni itt már végre pár embert.